„Minden állami gondozásba kerülő gyermek egy-egy tragikus sors. De nem reménytelen” – vallja Deák Péter, aki a népi hagyományok segítségével több mint négy évtizede gyermekotthonban élő gyerekek nevelője és életútjuk kísérője.
Akkora buzulás volt Belgrádban, hogy talán még a Holdról is látszott, de Budapestről mindenképp. :)
(Kiss Ádám hangján: Ne dobáád a buzit, ne dobáád a buzit... mit dobáász? Buzi vagy?!)